Ülök a kocsmámban ...és azon morfondírozom, hogy mi a nyavalya történt a magyarokkal? Értetlenkedik a világ is. Az egyik rossz hír a másik sarkát tapossa Hunniából. Pedig van az országnak egy nagy erejű néppártja. Az utóbbi két választáson mindenkit kenterbe vert. Ennek a pártnak van egy nagyreményű elnöke, egy bizonyos Orbán Adenauer Viktor, a jelenlegi kormányfő, és egy jobb keze, Matolcsy Erhard György, akik a parlamentben szerzett kétharmados többségükkel tényleg felépíthetnének egy második Németországot, egy a nyolchoz méretarányban. Ehelyett.....

Bedöntik a világ tőzsdéit, mert alaptalan csődhírét keltik a saját országuknak. Hazazavarják az IMF, képviselőit, akiktől alig néhány hónappal korábban kaptak életmentő hitelt. Belekötnek a világ összes bankjába. Olyan mértékű külön adóval sújtják őket, amely példátlan a világon. Annak ellenére, hogy a Magyarországon működő bankok egy petákot sem kaptak a pénzügyi válság idején az államtól. Gazdasági szabadságharcot kezdenek az Európai Unióval, amelytől a 27 tagország közül a harmadik legnagyobb támogatást kapta tavaly. Nemzeti össztermékének több mint 3 százalékát. Forintban vagy 750 milliárdot. A Matolcsy tábornok vezette felkelést példás gyorsasággal leveri a túlerő, ahogyan azt már megszokhattuk a magyar történelemben. Budapest ezután negyedére csökkenti a saját nemzeti bankja elnökének a fizetését. Csak azért, hogy megmutassa Brüsszelnek: Magyarországon a magyar parlament az úr. Mintha ezt ott nem tudnák, és mintha ez ott bárkit is különösebben zavarna. Kivéve a nemzeti bank önállóságát, ami miatt az EU kész a törvény elé citálni az országot.

Aztán, amikor vörös zagy önt el néhány magyar falut, és 8 embert megöl, több tucatot megsebesít, százak lakóhelyét tönkre teszi, a kormány hirtelen felindulásból államosítja a tragédia okozóit. Az alumíniumipari nagyvállalatot és a vezetőjét. Úgy, hogy az előbbit kormánybiztosnak, az utóbbit börtönőröknek adja át megőrzésre. Budapesten elkezdik megreformálni a kapitalizmust. Nagy rosszindulattal sem lehetne azonban azt állítani, hogy annak válságáért a magyarok lennének a felelősek. Azt azonban nehéz tagadni, hogy a szociális piacgazdaságnak nevezett formációhoz eddig sokat nem tettek hozzá a Duna–Tisza közén. Elvenni viszont már sikerült a kedvét néhány embernek tőle. Nem megfontolt szándékkal. Előre megtervezve. Nem.

Mert, szemben a vörös zaggyal, a megfontoltságból, és az előrelátó tervezésből nem sok van Magyarországon. Ami volt, azt elöntötte a zagy. Vörös köd ereszkedett még a képviselők agyára is, akik zagyvakságot kaptak. Kormánybiztosra bízták a magyar alumíniumpart. Pedig nem azt kellett volna, hanem Kolontárt és környékét. A vörös zagy ugyanis nem az alumíniumipart öntötte el, hanem a környező falvakat, tehát nekik járna a katasztrófa biztos, aki egyébként normális üzletmenetben se tudna elvezényelni egy timföldgyárat, vagy egy alumíniumkohót, nem hogy katasztrófa idején. Szemben egy környezeti katasztrófával, amire a tisztsége alapján tudnia kell, és nyilván tudja is a helyes válaszokat.

Az ellenzéki rémhírnek bizonyult viszont, hogy új társasági formát alapít a kormány, a korlátlan felelősségű társaságot, melynek tagjai a teljes vagyonukkal felelnek a vállalkozás gazdálkodásáért. Az egyszerűség kedvéért az ügyvezetőt a parlament nevezi ki kétharmados többséggel, a kormányfő SMS-ben küldött javaslata alapján. Az viszont tény, hogy az országot vezető párt, nem váratlanul ugyan, de annál következetesebben olyan hagyomány folytatója, amelynek tagadásából született. Azt teszi, amit az a bizonyos, egykori vezető párt tett. Azt hirdeti, amit amaz is hirdetett. Egyszerűen, világosan és közérthetően. Az agitáció és propaganda, mai nevén a politikai kommunikáció nyelvén. Jelmondata jelenleg: Fidesz ököl vas ököl, oda csap, ahová (nem) köll.

Hozzászólások

Hozzáadás

Szólj hozzá!
Név:
Email:	Értesítés nélkülÉrtesítést kérek
Website:
Tárgy:
	Írd be a képen látható biztonsági kódot!

Powered by !JoomlaComment 3.20

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."